MANHATTAN

A Hudson-folyó ölelésében egy élettől pezsgő sziget fénye uralja a new yorki éjszakát. A felhőkarcolók rendíthetetlen fényoszlopként emelkednek ki a ledfényektől izzó betondzsungelből. A sárga taxik a kései órák dacára is véget nem érő karavánként hömpölyögnek a Broadway gyalogosoktól tarkított sugárútján. Hosszasan szemlélődve egy vad folyóvá olvad össze a látvány. Nézőpontunk lassan madártávlatra vált. A Central Park egyik padjáról felszállva felülről pásztázzuk az élettől pezsgő megapoliszt. Szinte a mérnök tervrajzát látjuk megvalósulni: az utcák és sugárutak mértani pontossággal lettek megtervezve. Éjszaka ezek a szabályos négyzetek, téglalapok, derékszögek sokasága fentről méhkaptárra emlékeztet, melynek piciny cellái között úgy csurog a lámpák és autók fénye, mint a méz. Bár emberi kezek műve ez, mégis van valami lebilincselően gyönyörű ebben a modern városrészben.